Miért vannak bennünk savak?

netendolgozom — Sun, 13 May 2018 07:33:21 GMT

Amit naponta teszünk, az határozza meg, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni!
Minden élet a tengerben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki. A tengervíz pH-értéke 8-8,5. Testünk csekély ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti pH-értéket tart fent a vérben. Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.
A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. Táplálkozáskutatók, például Ragnar Berg, dr. Franz Mayr, Maximilian Bircher-Benner vagy Friedrich Sander újra és újra utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt a létfontosságú tényt a mai napig figyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt je lent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostudomány terén bevett módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart.
Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket pusztítja el, hanem az élet minden formáját.
Az anyagcsere-folyamat következtében folyamatosan savak keletkeznek a testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek még inkább felgyorsítják a túlsavasodás kialakulásának folyamatát, így a sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és választják ki őket.
A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek szétroncsolni.
Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.
Csupán körül kell néznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire fontos testünk számára a sav-bázis egyensúly, és milyen veszélyes, sőt romboló hatású a túlsavasodás. Az erdők pusztulása a talaj elsavasodására vezethető vissza, ami a savas esők nyomán következik be. Ugyanez a savas eső néhány év leforgása alatt úgy szétmar több száz éves dómokat, hogy a homlokzaton lévő alakoknak gyakran felismerhetetlenné válik az arcuk. Ha a sav még a követ is így kikezdi, elképzelhetjük, milyen nagy megterhelést jelent testünk számára a túlsavasodás. A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja - az egészség az ember teljesen természetes állapota. Betegségeink csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az ízületi gyulladást és a vesekövet is.
Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy egyik olyan élelmiszer sem tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak.
Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság és stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Amíg a test még ki tud vonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget. Ennek köszönhetően azonban leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a csontok, ami szívinfarktushoz, gutaütéshez vagy csontritkuláshoz vezet, de reumát, köszvényt, arthrosist, csigolyadeformációkatstb . is okozhat. Ki gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió; az ekcéma és a fogszuvasodás is a túlsavasodás következménye? A túlsavasodás egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember élénknek, ugyanakkor gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és hosszú
pihenési időszakokra van szüksége.
A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.
Ráadásul minden embert számtalan, sajnos gyakran fel nem ismert méreg fenyegeti. Idetartoznak a rovarölő és a gyomirtó szerek maradványai, de a számtalan adalékanyag is, többek közt a tartósítószerek, színezékek stb., nem beszélve az ivó- és a fürdővíz klórozásáról. Ezek együttes hatása egy csomó, többnyire ismeretlen későbbi következménnyel jár.
A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó állomásait, sőt gyakran a végét jelentik.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen leépíteni értékes ásványianyag-készleteit mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében „hulladéktárolókat" kell létrehoznia, egyiket a másik után mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat. Pedig ez a folyamat nemcsak elkerülhető, de elsősorban bármikor visszafordítható. Egy-három éven belül a test újból megtisztul, a szeméttelepek eltűnnek, és az ásványianyag-raktárak megint színültig megtelnek. Szellemünk megint olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatalkorunkban éreztük, és újból érvényre jut majd az ember belső szépsége.

Szépségmennyország

Miért vannak bennünk savak?